A köszönet

1995 tavaszán 24 makói képviselő titkos szavazatának egyszerű többségével lettem a makói József Attila Gimnázium és Kollégium igazgatója. Valószínűleg senki sem gondolta, hogy az iskola történetében először 22 éven át töltöm be ezt a posztot.

Köszönöm akkori képviselőink bizalmát, amire valószínűleg rá is szolgáltam, hiszen azt követően még négy alkalommal kaptam bizalmat különböző fenntartóktól.

A gimnázium kulcsait Dr. Keczer Tamástól, városunk oktatásért felelős osztályvezetőjétől vettem át. Első összehangolt munkánk egyike egy japán delegáció fogadása volt. Mintát kaptam szervezésből, lebonyolításból, ellenőrzésből. Köszönöm, Tamás. A megyéhez kerülve más középiskolákkal együtt Pálfalvi Zsolt osztályvezető fogadott bennünket. Nyilvánvalóan több lett a munkája, mégis vidám mosollyal köszöntötte az iskolák igazgatóit és ez a mosoly végig velünk maradt. Változott a megyei közgyűlés összetétele. Új osztályvezetőnk, Mike Csaba nagyszerű érzékkel vette át a fenntartói feladatokat, igazgatói munkaközösségünket továbbra is összetartva. Ők hárman hosszabb ideig, egy-egy cikluson át vezettek és szolgáltak bennünket. Tisztelettel emlékszem rájuk. Öröm számomra, hogy megismerhettem őket, dolgozhattam velük. Köszönet nekik is.

22 év iskolavezetésbe sok minden belefér. Ez 3960 tanítási napot jelent, ez idő alatt volt 8 kormányunk, 7 miniszterünk – egyikük kétszer is. Leérettségizett 1768 gimnazistánk. 13 osztályt vettem át, most 20 van. Egy-egy tanévben 400-590 tanulólétszámmal dolgoztunk. A tanárok és technikai munkatársak létszáma meghaladta a hatvanat. Első munkanapomon, 1995. augusztus 01-én még egyedül voltam. Hamarosan csatlakozott hozzám Kocsisné Maráczi Margit, aki igazgatóhelyettesként 12 éven át, státusza megszüntetéséig, példamutató igyekezettel és energiával szolgálta iskolánkat. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1995. szeptemberében 3 napos programmal ünnepeltük intézményünk 100 évét. Iskolánk rendezvényeinek lelkes motorja a mai napig. Köszönöm munkásságát.

Egy iskola napi életének irányítása egy-egy tanéven át a legmunkásabb feladat. Összehangolni tanárt, tanulót, osztályokat, csoportokat térben és időben. Mindezt 18 éven át oktatási igazgatóhelyettesünk Martinuszné Korom Gabriella látta el mellettem, kedvesen és pontosan. Köszönöm.

Nagyszerű kollégákkal, munkaközösség-vezetőkkel, szaktanárokkal dolgozhattam együtt. Munkánkat áthatotta a jókedv, az együttműködés, a minőségi munkavégzés. Köszönöm a rövidebb ideig vezetőtársként velem dolgozó kollégáknak, a tanulmányi és sportversenyeken eredményes tanártársaknak azokat a pillanatokat, amellyel híresebbé, vonzóbbá tették iskolánkat.

Köszönöm kedves kollégák a rendezvények lebonyolítását, ünnepségeink elegánsak és megtisztelőek voltak. Köszönöm a társintézmények vezetőinek együttműködését.

Köszönöm a gazdasági munkatársaimnak az összehangolt munkát, akikkel hamar szót értettem. Én mondtam: mit, ők kitalálták: hogyan. Mindezen dolgok megvalósításában technikai munkatársaim is dolgoztak. Köszönöm munkájukat.

Köszönöm a tanulók iskolai és iskolán kívüli munkásságát, nagyszerű fiatalok végezték középiskolai tanulmányaikat gimnáziumunkban. Köszönöm, hogy fiatal életük része lehettünk és azt is köszönöm, hogy szeretett iskolánk hírnevét eredményeikkel, továbbtanulásukkal és alkotó munkásságukkal öregbítették.

Köszönet a szülőknek, hozzátartozóknak, akik segítőink, „munkatársaink” voltak. Munkánk során sok külső segítséget is kaptunk különböző területeken dolgozó emberektől. Szeretetükkel, segítségükkel jobbá tették mindennapjainkat. Köszönet a szimpátiáért, az értünk való aggódásért, az együttérzés kinyilvánításáért. A város és vezetése figyelmét mindig is élveztük, köszönöm építő, intézménybővítő, segítő figyelmüket.

Amikor mindenkinek mindent köszönök, gondolok azokra is, akik gátoltak, akadályoztak bennünket. Tettükkel erősebbek és elszántabbak lettünk, ezért köszönet nekik is.

Köszönöm családom tagjainak azt a háttérsegítséget, mely hozzájárult nyugodt munkavégzésemhez. Végezetül minden megmaradt köszönetem Rójáné Oláh Erikának tolmácsolom, kritikáival, őszinte segítségeivel nagyszerű kolléga és feleség állt mellettem úgy, ahogy azt az anyakönyvvezetőnk mondta esküvőnkön: munkában és szerelemben, jóban-rosszban mindig együtt, egymásért.

A helyreigazítás

„magamat kigúnyolom, ha kell

de másnak nem tűröm el”

(Rostand)

Minden, ami elkezdődik, véget is ér. Ilyen az iskolaigazgatók 5 éves ciklusa is. Egy ilyen igazgatói ciklusváltásnak is megvan a maga szabályozott folyamata. Én már többször átéltem ezt, olyat viszont nem tapasztaltam, hogy egy területileg illetékes országgyűlési képviselő, egy nem szaktárca minisztere ebben az ügyben nyilatkozzon. Személyes érintettségét ezzel egyértelművé tette. Az is egyedi, hogy képviselői tájékoztatóját gimnáziumunkba szerveztette akkor, az egyetlen alkalommal, amikor egyetlen dologra volt kíváncsi: miért írtuk alá a miskolciak felhívását. Megtisztelő érdeklődésére természetes őszinteséggel és szakmai indokolással válaszoltam. Meghívtam hozzánk – nem jött többé. Pedig általa lépett be a politika az iskolánkba. De ez nem újdonság. Miért is ne lenne bent a politika az oktatási intézményekben? Mindig is ott volt. Ott volt a cserkészetben, az úttörőben, a KISZ-ben, a tantervekben. Szívesen találkoztam a „politikával”, illetve az azt képviselő emberekkel. Tisztelettel köszöntöttem iskolánkban oktatási miniszterként Pálinkás Józsefet, aki országgyűlési képviselőnk, Dr. Martonosi György (aki minden évben meglátogatott és konzultált velem), valamint polgármesterünk, Dr. Buzás Péter társaságában látogatott el hozzánk. Ugyanilyen udvariasan fogadtam – belügyminiszterként nálunk járt – Kuncze Gábort is. A politika figyelme mindig velünk volt, van és lesz.

Persze azt szeretjük, ha a rólunk alkotott vélemény pontos és tapasztalaton alapuló megállapítás. „Az állami fenntartó szervezet véleménye szerint az iskola színvonala folyamatosan csökkent.” – nyilatkozta képviselőnk a Makói Híradóban. Említi az utóbbi hét év kormányzását is. Nos, ez idő alatt négy fenntartónk volt. A néhány hónapos fenntartó-iskola kapcsolatban nem alakulhatott ki mély, objektív értékítélet. Már csak azért sem, mert ezzel kapcsolatos átfogó, elemző vizsgálat nem volt. Egyszerűen nem telt el annyi idő egy-egy fenntartó esetén, hogy ilyen summás véleményt ki lehetne mondani. De vajon ki volt ilyen bátor mégis?

Egy tanévet tartoztunk a Megyei Intézményfenntartó Központhoz. Ez volt a sötét középkor. Ahogy a népnyelv mondja: se pénz, se posztó. Néhány levélváltás volt az éves kapcsolatunk. Ez után jött a Makói KLIK, melynek igazgatója Farkas Éva Erzsébet volt. Két tanévben költségvetésünk sem volt. Örültünk minden nyert pályázatnak. Egyik ilyen alkalommal a pályázati program kezdetén kértem a KLIK-től a pénzünket. A Makóra utalt pénzzel nem tudtak elszámolni. A határidő szorításában „innovatív” tantestületünk tagjaival adtuk össze a szükséges anyagi erőt és valósítottuk meg tanulóinknak a pályázatban leírt programot, megtartva megszokott színvonalunkat.

Talán a mostani fenntartónk informálhatta félre képviselőnket? A néhány hónapos ismeretség alapján mit mondhatott Balázs József tankerületi vezető? Rajtunk kívül a Hódmezővásárhelyi Tankerülethez még sok intézmény tartozik. A napi rutin pénzügyi, gazdasági feladatokat sem tudják időben és pontosan ellátni. Átfogó pedagógiai elemzésre sem idejük, sem apparátusuk nem volt eddig. Mindezek alapján állítom, elmozdításomhoz semmilyen pedagógiai-szakmai indok nincs. Jóindulatú információt kaptam már február 27-én, hogy nem fognak támogatni és ennek egyetlen okaként a miskolci kollégák melletti kiállást jelölték meg. Az a megállapítás, amely szerint iskolánk színvonala folyamatosan csökken, nem csak rosszindulatú, de sértő is. Joggal sértve érzi magát több mint ötszáz tanulónk, a hozzájuk tartozó szülők, a hatvan iskolai dolgozó és hozzátartozóik, a 22 év alatt nálunk végzett tanulók és hozzátartozóik, a korábban nálunk végzett és találkozókra visszajáró sok-sok ember, mindazok, akik a választás folyamán kinyilvánították véleményüket. Ők mint választópolgárok is sértve vannak, hiszen azt kellett tapasztalniuk, hogy az általunk választott és eltartott képviselőink mennyire semmibe vesznek bennünket.

Munkatársaim mindent elkövettek annak érdekében, hogy a romló és bizonytalan anyagi helyzetben és a sűrűn változó társadalmi környezetben ne csökkenjen az oktató-nevelő munka színvonala. Az igaz, hogy a makói vállalkozó barátaink és sok-sok szülő segítsége kellett ahhoz, hogy a mindennapi fogyóeszközökkel, tárgyi eszközök fogadásával átvészeljünk időszakokat úgy, hogy a tanulók ne vegyék észre nehézségeinket. Mindezekért külön köszönet a segítőknek. Lényeges momentumok voltak ebben az időben közvetlen munkatársaim sikeres pályázatai is.

Természetes, hogy ugyanazon dolgokról, eseményekről eltérően alkotunk véleményt. Bírálatot kaptam azért, ahogyan a makóiak, járásiak kinyilvánították szolidaritásukat. A fenntartónk engem hibáztatott a szimpátiatüntetésért. Ennek ellenére én köszönöm az akkor felkötött több száz kék szalagot, amely a nyár folyamán tovább gyarapodott. A ballagási ünnepség több, mint hatszáz vendégének a vastapsa is arról győzött meg,  hogy kollégáimmal, munkatársaimmal és a tanulói ifjúsággal egy innovatív, kreatív, színvonalas iskola munkatársai vagyunk. Vajon a képviselőink tudják-e, hogy a Szegedi Tudományegyetem Nobel-díjas vendég-professzorának makói gimnazista volt a tolmácsa? Értesültek-e arról, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban a napelemmel működő autók világbajnokságán a harmadik helyezett magyar csapatban fiatal mérnökhallgatóként korábbi tanítványunk is ott volt? Megírtuk az újságokban, hogy az Európai Matematikai Leány Olimpián – ahol az országot négy tanuló képviseli – makói tanulónk először bronz, majd egy év múlva ezüstérmet szerzett. Tudják-e rólunk, hogy a korosztályos országos labdarúgó torna zalaegerszegi döntőjében makói gimnazisták verték ki a Puskás Akadémia csapatát? Nyolc ország középiskoláival építettünk ki kapcsolatot, melynek során több száz tanuló találkozott és ismerte meg egymás kultúráját. Gimnazista tanítványaimmal 22 éve járom Magyarország, Felvidék és Erdély nemzeti parkjait, mutatom meg nekik világörökségeinket biológia szakos kolléganőmmel együtt. Ez csupán néhány példa arra, hogy igyekszünk javítani megszokott színvonalunkat.

Az oktatást, az egészségügyet és szociális ügyeket egy minisztérium irányítja. A PISA-felmérés szerint Magyarország teljesítménye romlott, alapvető egészségügyi szolgáltatásokra heteket, hónapokat kell várni. „Magyarországon gyermekek ezrei nevelkednek a legszegényebb családokban, ahol már a legkisebbek is megtanulják, mit jelent az a szó, hogy nincs.” – hirdeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 500 Ft-os névértékű kártyája, melyet a Spar üzletek pénztáraiban árusítanak a Balaton körül. Vajon milyen színvonalon teljesít a humán erőforrásért felelős miniszterünk és meddig csinálhatja ezt zavartalanul?

Lázár János egyik makói beszédében azt monda: legyünk kurucok, merjünk újat akarni, harcoljunk a változásokért. A korábban említett cikkében megjegyzi „Azt is érdemes megfontolni, hogy ha valaki 22 évig végez egy feladatot, akkor tudja-e azt másképp vagy jobban csinálni ennyi év után?” Erre én azt mondom, nem kell ezen aggódni, ahol 43 magas szinten képzett, köztük jelentős arányban fiatal tanár dolgozik, ott igen – kell másként és jobban tenni a dolgunkat, erre ők a garanciák, hiszen külső, független szakértők által végzett minősítések során az elmúlt 2 évben tantestületünk több mint fele átlagosan 95%-os eredményt ért el.

Akik az idén érettségiztek, jövőre választópolgárok lesznek. A mostani 12. évfolyam tanulói pedig azt követő évben. A demokráciát tanulni kell és élni kell vele. Ebben is példát mutattak a Makói József Attila Gimnázium tanulói, hozzátartozóik, dolgozóink, Makó város és járás iskolahasználói és hozzátartozóik. Fogadjuk meg országgyűlési képviselőnk szavait, mert igaza van: új gondolatok, új arcok, új képviselők kellenek. Ehhez a közeljövő lehetőséget biztosít.

Én mint pedagógus, egy régi-új gondolattal szolgálok szellemi kézfogásként mindenkinek, bármilyen gondolkodású, érzelmű polgártársamnak: „Egy mindenkiért, mindenki az újakért.”

Hazám és tanítványaim iránti felelősséggel:

                                                                                                                        Rója István

                                                                                                              magyar állampolgár